Vissza a beszámolókhoz

Program:Stubai Telemark Fesztivál 
Dátum:2009.11.20. - 2009.11.22. 
Helyszín:Ausztria, Stubai 
Beszámoló:

Stubai gleccserfesztivál 2009

 

Nahát szóval megjártuk oda-vissza, tétre-befutóra. Még mindig a lábunkban a boogie, pedig azóta már voltunk a Daki-n is egy hétvégét ! Lássuk sorban miről vagyon itten szó.

 

A Stubai Telemark Fesztivált idén kilencedik alkalommal rendezték meg nem fogjátok kitalálni hogy hol. A fesztivál az évek során igen jelentős eseménnyé nőtte ki magát, otthont adva a Freeheel Masters Telecross kupasorozat nyitó versenyének, számos felszerelés gyártó bemutatkozásához és a főszervező Richard Schürf  tesztkaravánjának is.

 

Volt itt minden kérem mi szem szájnak ingere:

  • NTN minden mennyiségben,
  • Black Diamond cipők-lécek-kötések,
  • Hammerhead kötések,
  • Blizzard freeskik,
  • Crispi, Scarpa, Garmond cipők,
  • bárók, hercegek, gerófok, válogatott cigánylegények ...

 

És találkoztunk kedvenceinkkel: a telemarkos lányokkal, és bár ritkábban bukkannak fel mint a yeti de higyjétek el többet is láttunk!

 

De kezdjük az elején: egy sokat ígérő csütörtök délután háromkor, szigorúan még munkaidőben kétfős különítményünk (Sipi + Morti) bevágta magát a Diablo Verde -be és - a hóláncért még beugorva Bodmérra (volt már hogy kellett volna) - a szokásos magyaróvári tankolással és a Mondsee-i pisiszünettel megszakítva letoltuk a biciklit Tirolba (~750km). Fél egykor érkeztünk a Neustift közepén található Dorf Pub elé, mivel szállást a kocsma 100 méteres körzetében foglal aki már rutinos, ugye. Gyors fekvés és egy kiadós alvás után magunkra senderítettük a Fundango  egyenruhát és usgyé fel a gleccser parkolóba. Itt sajnos megnyertem egy fogadást miszerint a 2.5 nap az péntek déltől vasárnap délutánig tart, úgyhogy +30 európai píz ráfizetése helyett inkább kidekkoltuk a déli 12 órát.

 

A telemarkos népsűrűség már itt meghaladta a Zappa kávézóét , TM sörözés ide-vagy oda. Kaptunk kulacsot, papucsot, bizbaszokat, tanfolyami és sörjegyeket ! Ezt nem vitték túlzásba, de mivel ebben a korban az ember csak jelentős szesztartalékokkal indul ilyen hosszú útnak, ezért nem aggódtunk. Az első (fél) nap a havon történő örömködéssel és a szaporodó tm arcok üdvözlésével, vegzálásával telt. A pályán összefutottunk az osztrák válogatott oszlopos tagjaival akikkel tavasszal már sikeresen bandáztam, hellosziaszevasz és azt is megtudtuk hogy Arno apánk este érkezik.

 

Levonulás, vacsorafőzés, Jameson cimboránk sörökkel érkezett, a tescos zacskót időben kikészítettük az erkélyre és usgyé. A filmvetítéses bulin amit a - DorfPub előtti hatalmas indiánsátorban rendeztek - természetesen már fél órával kezdés előtt ott toporogtunk. Filmnézés, jó zenék és sörök a telemarkfriends.com csapata jóvoltából, ezúton is köszönjük. És a tömegben ugyan nem dominánsan de azért határozottan jelenlévő telesunák :)

 

Itt kell érzékeltessem a két kényelmes vén f*sz előrelátását miszerint olyan közel volt a szállásunk, hogy inkább hazajártunk pisilni, minthogy a pubban keresztül kelljen verekedni magunkat. Ha már otthon jártunk szúrtunk pár rövidet - hogy azt is gyakoroljuk - , nézzétek milyen szép párhuzamosan csináltuk

 

Arno mindenkit üdvözöl, továbbra is éli a kortalan sportemberek stresszes életét, úgy suhant el egy ismerős után, hogy a 20 évvel fiatalabb barátnőjének esélye nem volt követni. Rámköszönt egy német oktató csaj egy kisebb társaságból akikkel májusi chill-out-on lógtam, mondtam csodálom hogy megismert, mire mondta hogy jövőre is várnak, a seggnyaló levelem meg kint van a honlapjuk nyitóoldalán . Nagy önuralomról tanúbizonyságot téve korán hazamentünk és némi vidám gyógyvacsorázás után nyugovóra tértünk.

 

Másnap ...

 

aztán kipihenten belecsaptunk a lecsóba ! Azaz csak csaptunk volna mivel ami iratot nem a szálláson hagytunk azt a kocsiban (ráadásul direkt: "nehogymá elvesszen vazze !!!"), aztán fönt jöttünk rá hogy válság van és nem osztják a teszt cuccokat csak orca-képes igazóványéé. Meg a tanfolyamot is csak a bilétára ugye. Okosssssss - egyes - leülhecc.

 

De hát mindegy is, itt már éreztük hogy nem fogunk hajnalig pörögni a csilláron, mivel minden lényeget vasárnapra sűrítettük ügyesen. Sebaj, szép nyugodt körök közben megnéztük a versenyt, amiről annyit hogy a rajtot is eléggé problémás volt megközelíteni: tökön-paszulyon-sziklákon keresztül, egy off-piste terepen tűztek egy *GYORS* pályát.

 

 

El is szálltak páran ...

De voltak akik nem :

 

 

Ez is megvolt meg az esti buli is, ahonnan megint félig józanul kullogtunk haza. Nektek beismerjük, de ne terjesszétek...

 

Vasárnap

 

aztán ismét erőnk teljében megrohamoztuk a teszt sátrakat, én egy jó ívű allround lécet próbáltam (Karhu Kodiak), a Siposék kisfija meg rádrótozott 2 vasalódeszkát a lábára (valami ótvar hatalmas Black Diamond lécet). Persze mivel pályáztunk ezért szerintem az én mosolyom szélesebb őszintébb volt. Sajnos még így sem keltünk elég korán a finom árukhoz, így azokat elkapkodták, a Blizzard közös sínrendszerű cuccait pedig mindketten kipróbáltuk volna.

A köcsög olaszok (Crispi) pedig 11kor levonultak a placcról pedig boltolni is szerettem volna. Nem teszteltük magunkat tehát halálra, de az érzés a lényeg és az végig ott volt!

 

Egészen az utolsó felvonásig, mikor is beváltottuk a tanfolyami jegyet. A magabiztos fellépésünk, és hogy mindenkivel cimbiztünk aki csak hagyta, azt a kényszerképzetet kelthette a külső szemlélőben hogy mi aztán tudunk, így az arc egyből beírt minket a Pro kurzusra, mi meg zavartan kuncorásztunk magunkban, hogy mi a pék lesz.

 

Hát nem lett semmi, ezek profi oktatók így nem azt akarják megmutatni hogy mennyire nem tudsz, hanem tökéletesíteni akarják amit lehet. A csoportban nem is mi voltunk a legszarabbak hanem egy Jürgen, de az is tény hogy az oktatóról meg a másik német orcáról a végén sem dőlt úgy a víz ahogyan rólunk. Futás, úszás, ugrókötél, sok rövidlendület és életmód változtatás :)

 

3 körül jeleztük hogy nekünk még 9 órát vezetni kell hazáig, úgyhogy érzelmes búcsúzkodás után elpályáztunk. Hazafele nehezen indult a karaván mert az ótópályáig állt a sor, de utána felpörgött a szívódiesel és szépen hazacsorogtunk új rekorddal, na nem időben hanem fogyasztással(3.9l/100km).

Fél kettőre már ágyban is voltunk, másnap egy laza 6 órai keléssel indult az öltöny-nyakkendő-perszefőnök. Tudjátok, amibű a pénz van a Jagerre meg a liftjegyre...

 

Peace, mindenki emelgesse a sarkát amikor tudja!

 

Morti & Sipi

Linkek: Aki tesztelne az ideklikkoljon , aki meg velünk csúszna az meg ide , de gyorsan. További képek itt.